Hegyi Lajos

1882 – Született Orosházán

1912 – Adóügyi jegyzővé választják Nagyszénáson

1919 – A Tanácsköztársaság alatt elmozdítják hivatalából

1925 – Megalapítja a Nagyszénási Testedző Kört

1933 – Nyugdíjba vonul, díszpolgári címet kap Nagyszénás községtől

1937 – Elhunyt Nagyszénáson

Hegyi Lajos (1882-1937) jegyző, evangélikus egyházfelügyelő, Nagyszénás Nagyközség díszpolgára.

Hegyi Lajos 1882-ben született Orosházán, ahol iskolai tanulmányait is végezte. Fiatalon a közszolgálat útjára lépett: közigazgatási gyakornokként kezdte pályáját Nagyszénáson, miközben Budapesten megszerezte jegyzői oklevelét. Szakmai előmenetele gyors volt és következetes: aljegyzőként dolgozott, majd 1912-ben megválasztották adóügyi jegyzőnek.

Az 1919-es Tanácsköztársaság idején azonban hazafias meggyőződése miatt elmozdították hivatalából, és örökre kitiltották a községből. Súlyos megtorlások érték: a megszálló román csapatok elfogták, haditörvényszék elé állították, és csak felsőbb közigazgatási közbenjárás révén menekült meg a halálos ítélettől. Csak a kommün bukása után térhetett vissza a községbe és foglalhatta vissza jegyzői posztját.

Hegyi Lajos nemcsak hivatalnokként, hanem a közélet aktív szervezőjeként is sokat tett Nagyszénásért. Nevéhez fűződik a helyi önkéntes tűzoltó-egyesület megalapítása, amelynek parancsnoka is volt, valamint a Vöröskereszt helyi szervezetének elindítása, ahol titkári feladatokat látott el. 1925-ben megalapította a Nagyszénási Testedző Kört, amely a község sportéletének meghatározó bázisává vált, és amelyből később kinőtt a Nagyszénás SE sportegyesület. Emellett az evangélikus egyházközség felügyelőjeként is szolgálta közösségét.

1933-as nyugdíjba vonulásakor Nagyszénás község a legnagyobb elismeréssel adományozta neki a díszpolgári címet, hálául több évtizedes, fáradhatatlan munkájáért és áldozatos közéleti szerepvállalásáért. Neve ma is összeforr a község XX. századi fejlődésével.

Hegyi Lajos 1937-ben hunyt el. Sírja a nagyszénási temetőben található, ahol életének és munkásságának emléke tovább él az utókor számára.